GONDOLJ RÁM


Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán.
Ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat,
s ne várj.
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban,
s ne várj!

Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég.
Úgy lásd, mint én,
hogy lássam veled.
Úgy értsd, mint én,
hogy értsem veled.
Úgy szólj, mint én,
hogy szóljak veled.

Gondolj rám,
ha friss nyomot hagysz otszágút haván,
ha tó vizébe követ dobsz,
ha csobban és ha elmerül,
s a csend a csenddel elvegyül,
és ne várj.

Gondolj rám,
ha villámtépte ágat látsz a fán,
ha füst sem marad már a láng után,
ha erény lesz majd nem gondolni rám.

Gondolj rám, 
ha gyümölcs érik villámtépte fán,
ha parázs él a láng után,
ha jólesik még néhanap,
hogy rólam szól egy gondolat,
s ne várj.

Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég.
Úgy lásd, mint én,
hogy lássam veled.
Úgy értsd, mint én,
hogy értsem veled.
Úgy szólj, mint én,
hogy szóljak veled.