Presser művek szövegei
- A Padlás(Félig mese - félig musical)
Nyitány
Itt vagyok,
Itt vagyok,
Itt vagyok
Csak az ördög tudja, hol vagyok.
Ó, ó vadidegen hely
Itt sohase voltunk még.
Én már érzem ez jó lesz!
Vigyázz!
Ez egy ócska padlás
ez is csak olyan, mint a százezer másik.
Iszonyú piszok van és semmi se látszik!
Jajj!
Ez a padlás jó padlás!
Ócska és elhagyatott.
Ez az égbolt mégis más!
Ványadt kis csillagok
Soha ne ítélj a látszatból!
Ó,ó!Ó,ó!
Ó, még ne adjuk fel, kell egy hely
Ó,ó! Ó,ó!
Ó, mégis keresni kell, kell egy hely, mert kell egy hely
Mert kell egy hely
Hol minden szellem látható
Mert kell egy hely
Hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely
Hol minden szellem látható
Mert kell egy hely
Hol minden szólam hallható.
hol nem fáznak a csillagok.
Mert kell egy hely
hol emlékünk majd élni fog.
Vissza az előző oldalra
Ég és Föld között
Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton,
Mért feledkeztél meg rólunk?
Gyere el értünk és vigyél el minket,
Te csodálatos Révész,
úgy várunk Rád!
Ég és Föld közööt itt áll a Padlás
hol Kelet és Nyugat összeér
A fény meg a sötét összefér
várjuk, hogy földre szállj.
Ég és Föld között itt áll a Padlás
értsd meg, amikor jelt adunk
lásd a kikötőt, itt vagyunk
várjuk, hogy ránk találj.
Nekünk a Föld már szomorú és idegen
nekünk az élet befejezett szerelem.
Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk
Valahol máshol, messze van a mi helyünk
mert nincs a földön, akit szeretünk.
Mert elment rég, ki jó volt még hozzánk
Az égbolt nyitva áll...
De nem lehet, hogy hiába várunk
Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj!
Ég és Föld között itt áll a Padlás
Hozzánk vezet a holdsugár
a titkos kikötő nyitva áll
Várjuk, hogy ránk találj.
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható.
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Vissza az előző oldalra
Mit ér egy nagymama unokák nélkül
Nehéz, nehéz,
Sok hosszú év nagy súlya vállamon
nehéz, kicsit nehéz
mégsem ez fáj, ezt jól bírom
csak hát, mit ér egy nagymama unokák nélkül
mit ér az étel, ha folyton kihűl?
Csupa csend, és rend ez a ház
csupa fáradt vén ragyogás
unatkozás
Ha lenne, aki a szőnyetgeimen vad simmimimit jár
és megkeresi és mind megeszi a lekvárt,
amit én a kamrába rejtek
bizony az lenne jó
ha lenne, akitől összeborul és szétesik ez a ház
és szemtelenül csak tűri, csak hagyja, hogy én
csak én rakjak rendet,
bizony az lenne jó.
mert kell, aki csupa szó
aki csupa dac
aki csupa jó
aki csupa hév
aki csupa kosz
aki csupa tűz
aki csupa rossz
aki csupa jaj
aki csupa baj
aki csupa zaj
aki csupa báj
aki csupa szép
mint én voltam rég
OLÉ!
Vissza az előző oldalra
Ez ő, ez ő
Ifjú hercegünk s egy másik jóbarát
csipkerózsa között alvó lányt talált
s áll a szörnyű fogadás, hogy kinek ébred fel
az egyik győz, a másikat a halál jegyzi el.
És ő eldalolta száz varázsdalát
s a lány csak aludt egyre mélyebben tovább
s egy merész csókkal,ó , a másik ébresztette fel
s a Herceg igaz lovag volt, és tette, amit kell.
Ó, ó,
ez ő, ez ő, a tisztahangú vesztes ő,
ez ő, ez ő, az elfelejtett verselő
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő
Nézzétek, micsoda szellem ő.
Nyolc törpe volt,
de sötét és mély a bánya
s a mélyben az egyik őrségben állt
Lámpásnak hívtákm s a többiekre várt
múlt a perc és múlt a nap, a hét
s nem jött vissza többé már a másik hét
mert közbejött Hófehérke, és ő olyan szép,
hogy barátjukat egyszerűen lent felejtették
Ez ő, ez ő, az ottfelejtett örködő
Ez ő, ez ő, a nyolcadik kis törpe ő,
ez ő, ez ő....
Nézzétek, micsoda szellem ő!
Sötét a vár, magas a trón
S így szól a bíró:
"Az ítélet:halál!"
És fenn a hóhér egy ártatlan fiúra vár
mert kimondta azt, mi egy országnak fáj,
hogy kegyetlen s gonosz az öreg király.
A néma hóhér felkapja őt,
s rohan a városon át.
De mindenütt ellenség, mindenütt túlerő
s egymásnak karjában hal meg a két menekülő.
Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
Ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
ez ő......
Nézzétek, micsoda szellem ő!
Ez ő, ez ő, a Kölyök és a Meglökő
Ez ő, ez ő, a Törpe és a Herceg ő,
ez ő.....
Nézzétek, micsoda szellem ő!
Vissza az előző oldalra
Enyém a pálya
Ami eltérő, szabálytalan
az a rendnek csak útban van.
Ami régi és alaktalan
az csak árt, amíg köztünk van.
Ez a gondolat annyira tiszta és szép
kár, hogy egyesek nem értik még.
"Ami nem szabályos, sajnos az ragályos"
A káoszból legyen elég!
Enyém a pálya!
Sajnos, túl sok az ábrándozás
sok a mese, a látomás
Lila ködök és másvilág
gyanús álmok, és utópiák
Csupa szélhámos varázslat,
nem kell a világnak
mindez csak romlásba dönt
Majd én vágok rendet
s teremtek csendet
és van, aki támogat fönt
Enyém a pálya!
Egyforma házak és lapostetők
És nem tűrjük el a sok különcködőt
Ki túl sokat ugrál, majd gondom lesz rá,
Hogy guggoljon szépen a mérce alá...
mert
Enyém a pálya!
Vissza az előző oldalra
Valahol(Örökre szépek 1.)
Valahol, a fényeken túl
ami szép volt, s elmúlt, újra vár
valahol az álmon is túl
ott a kikötő s a néhai táj
ahol újra feltárul a régen látott ajtó
aki várt, most odafut eléd
újra kikötött a régi hajó
és az elveszett játékok életre kelnek
és körben kigyúlnak a fények
ó, régen várnak ránk az örökre szépek
új bolygó vár
egy földöntúli világ
másik, békés táj.
Vissza az előző oldalra
Rádióüzenetek
Jönnek és jönnek
jönnek és jönnek
összerázva, sisteregve
csillagporban megfürödve
suttogásnál csendesebben
szivárványnál színesebben
jönnek, jönnek
jönnek, jönnek
minden bolygót megtalálnak
titkot hoznak, messze szállnak
jönnek, jönnek,
jönnek, jönnek
Fényév távolból
ő erre jár, ő ránk talál
szól már, hozzánk szól
és elvisz majd a fényeken át.
Olyan tisztán cseng
már hallom hangját
érzem, megpillantom tündérarcát
itt van értünk,
eljött értünk ő.
mégis megszólalt egy dallam
a messzi távolból
mégis hallja azt, hogy hívom
és válaszol
és szól, hozzánk szól
nekünk válaszol
Vissza az előző oldalra
Örökre szépek II.
Valahol, a fényeken túl
ami szép volt, s elmúlt, újra vár.
Valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj.
ahol ő, aki elment már, kézenfog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
És az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények
ó, régen várnak ránk, az örökre szépek
nincs még rá szó,
milyen az a múlt bolygó.
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult.
És távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak.
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek
új ország vár, vissza sosem enged már.
Ott van a múltunk egy távoli tájon,
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el
hogy élnek az emlékek még valahol.
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek
Túl a fényeken, túl az árnyakon
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek
Új bolygó vár, egy földöntúli világ
másik, békés táj
Vissza az előző oldalra
Szilvásgombóc
Íme a Föld
Sose lehet tudni, hogy hol vana fent és lent
Íme az ember
nem lehet látni, de ott van a lényeg bent!
van-e titka
van-e íze
van-e szíve, ami jó?
Van-e magja,
van-e még egy,
van-e húsa, olvadozó?
az ember mint a föld olyan
de a gombócnak is lelke van
Szilvásgombóc, ó-ó-ó
a felszín édes hó
rajta aranyszínű morzsa
Szilvásgombóc, ó-ó-ó
megkostolható
Benne van a kenyér, benne van a víz
benne van a tudás, benne van az íz
benne van az idő
benne van a szó
benne van a válasz, embernek lenni jó
jajj, de jó, nagyon jó és a föld bolygó
Kívül havas, belül tűzforró
olyan illatosan olvadozó
ez a jóízű kisbolygó
Szilvásgombóc, ó-ó-ó
megkostolható
ez az édes kisbolygó.
SZILVÁSGOMBÓC
Vissza az előző oldalra
Varázskönyv(I. felvonás finálé)
A Varázskönyvben egy áttetsző lapon
a 13. titkos oldalon
a szellem néhány jótanácsot lát
hogy mire jó aláthatatlanság
A Varázskönyvben egy tündöklő lapon
a 23. hősi oldalon
négy verhetetlen vitéz lép elő
és harcra kész, mert eljött az idő
A Varázskönyvben egy súlyos kőlapon
a 33. márványoldalon
egy síremléken áll az igazság
hogy a gonosz embert ne sajnáld
A Varázskönyvben egy csikorgó lapon
a 43. acél oldalon
a jóbarátot veszni nem hagyják
s a gazfickót épp állon találják
Néha a képei életre kelnek,
angyali szózatok szépítik lelked
szemtelen szellemek öltenek nyelvet
nyisd ki, csukd be
A Varázskönyvben egy elkopott lapon
az 53. halvány oldalon
egy elfelejtett régi szöveg áll
hogy jótettért még mindig jótett jár
A Varázskönyvben az utolsó lapon
az 1002. sűrű oldalon
a támadót a várból kidobták
s a jók nyerik a döntő nagy csatát
Néha a képei életre kelnek.....
Vissza az alőző oldalra
Nem szólnak a csillagok
Most nem szólnak a csillagok
a messzeség most nem ragyog
s a közelség csak úgy segít
ha érzed, hogy megérint
Most nem szólnak a csillagok
az árnyékok most túl nagyok
az antennákról víz csorog
felhők, ne sírjatok
Míg a távolság az ablakát bezárja
míg az éjszaka az új nap fényét várja
nézünk egymásra, és válaszolni nme tudok
most nincsenek jó kérdések
és nem szólnak a csillagok
Vissza az előző oldalra
Fényév távolság
Lehet számtalan hely
ami szebb és jobb a mi földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél
egyszer ismeretlen távolba vágyom
máskor megriaszt egy álom
hogy a hang
hogy a csend
hogy a fény
hogy a tűz
már nem vigyáz e cseppnyi földre
s el kell mennünk mindörökre
fényév távolság
csak hallgatom
csak bámulom
zengő fényország
hogy láss csodát, egy életen át
nézem tisztaságát, mégsem értem
hallom hangjait és el nem érem
ott a tenger, itt az én hajóm.
Látod, itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még
néha könnyebb lenne elmenekülni
tiszta fénybe merülni
de a jel, ami szól
de a hang, ami hív
még nem mond semmit, meddig érek
s lesz-e út, hogy visszatérjek
fényév távolság....
Nekem it van dologm, nekem itt vannak álmaim
Vissza az előző oldalra
Utána repülünk
Járd el a táncot
utána repülünk, utána repülünk
Járd, amíg járod
Utána repülünk, utána repülünk
Kell még egy emlék, ha távol jársz
még egy tánc,
utána repülünk
járd el a táncot
utána repülünk, utána repülünk
járd, amíg járod
utána repülünk, utána repülünk
kell még egy búcsúperc, mit szépnek látsz
még egy tánc
utána repülünk
Lépj át az éjszakán és repülj csak tovább
csak még egy kör, csak még egy dal
csak egyszer élünk, ez jár nekünk
csak még egy perc, csak még egy szó
Repülünk!
utána repülünk, utána repülünk
járd, amíg járod
utána repülünk, utána repülünk
mégiscsak véget ér a vándorlás
még egy tánc, s utána repülünk
utána repülünk, utána repülünk...
Vissza az előző oldalra
Valaki hamisan énekel
Mélyen tisztelt művett műértők
és mélyentisztel drága publikum
lám, e dalocska csak arról szól
hogy mér' nem szól és sólam szépen s jól
bár én is eldalolhatnám
és a végén még taps is szólna tán
de
mindig van valaki
de mindig van valaki, aki direkt hamisan énekel
amerre járok, ott színes virág nőne már
a hely, ahol apró lábam lép, az az édes rét úgy vár
ott virág mégse nyílik még
mért oly bánatos e táj
mért oly felhős fenn az ég
mért oly hűvös lenn a lég
hát jól figyelj, ha mégsem értenéd
hogy mindig van valaki...
Vissza az előző oldalra
Örökre szépek III.
Valahol a fényeken túl
ami szép volt s elmúlt, újra vár
valahol, az álmon is túl
ott a kikötő s a távoli táj
olyan más így búcsúzni, hogy emlékeznek ránk is
ez a föld, oly gyönyörű világ
mikor veled van sok régi barát
de az emberek születnek élnek és végül
az emlékek földjére érnek
ó, régen várnak ránk az örökre szépek
új ország vár,
egy földöntúli világ
másik békés táj
Vissza az előző oldalra
Csupa-csupa padlás
Csupa, csupa fura hang sóhajt még
mégis szól a csend
csupa, csupa csoda kép pattan szét
mégis érints meg
Ami lehetetlen, nem szállhat el
mint egy álomkép
ami hihetetlen, nem múlhat el
mint az ébrenlét
minden szellem-árny lassan elköszön
az éji tánc után
és majd újra visszatér egy másik éjszakán
hisz nem maradhat már tovább
ha fénybe fordult ez a világ
csupa, csupa ébrenlét vár
áloméj végén
csupa, csupa padlásra száll
földet ér a fény
földreszáll, földreszáll a fény.
Vissza az előző oldalra
Finálé
A Varázskönyvben egy tiszta új lapon
a 703. színes oldalon
egy közönséges padlás látható
mely varázslatra jól használható
a Varázskönyvben egy csillogó lapon
a 704. fénylő oldalon
egy kis művésznő tett egy nagy csodát
s egy rádiós már közelre is lát
néha a képei életre kelnek
éteri dallamok szépítik lelked
szemtelen szellemek öltenek nyelvet
nyisd ki, csukd be,
nyisd ki, csukd be
A Varázskönyvben egy nyomtalan lapon
a 705. gyanús oldalon
egy detektív csak biztos nyomon jár
a ha belébotlik, bármit megtalál
a Varázskönyvben egy illatos lapon
a 706. forró oldalon
egy nagymama épp tarantellát jár
és mindenki az unokája már
néha a képei életre kelnek
éteri dallamok szépítik lelked
szemtelen szellemek öltenek nyelvet
mert kell egy hely, hol minden szellem látható
mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
a Varázskönyvben egy szikrázó lapon
a 707. rázós oldalon
egy számítógép csodákról mesél
s ez ritkaság a computereknél
Nyisd ki, csukd be
nyisd ki, csukd be
a Varázskönyvben egy tündöklő lapon
a 708. tiszta oldalon
a csillagfény az emlékekről szól
s egy régi dallam hív a távolból
néha a képei életre kelnek
éteri dallamok szépítik lelked
szemtelen szellemek öltenek nyelvet
nyisd ki, csukd be,
nyisd ki, csukd be
mert kell egy hely, egy vonzás melyhez tartozunk
mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk
mert kell egy hely, hol elválunk egy hajnalon
mert kell egy hely a földön és egy csillagon.
Vissza az előző oldalra
- Presser Gábor : Csak dalok(Szólóalbum)
A szerelem jó, a szerelem fáj
Aki szakállal hordja a szemüveget
Biztos nagy tudósa a léleknek.
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog
Jajj, a földre zuhannak a csillagok!
Nincs itt baj, hidd el nekem,
Csak megyünk át az életen
néha jó, aztán megszokjuk már...
Ha egyszer rossz, kiben annyira megbíztál,
tőr a szívben, máris meghaltál
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul
az összes óceán vize túlcsordul
Nincs itt baj, hidd el nekem,
csak megyünk át az életen
néha jó, aztán megszokjuk már
A szerelem jó, a szerelem fáj
A szerelem szép, a szerelem fáj
Vissza az előző oldalra
A legvégén lesz még egy dal
Van egy első szerelem: az élet
engem váratlanul ért s még tart
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek.
s a végén jó lesz majd
Élni vágyott néhány dal; ezt hoztam
Őket felnevelni mind: ez hajt.
és ez néha meggyötör. Mind jobban.
A végén jó lesz majd.
Addig nem lesz majd könnyű velem - ez van
Túl sokszor mondom, hogy nem
de nem izgat már semmi sem - ez van
átjárt minden láz, minden hang
minden csönd.
Volt, mely meg sem született. Nem baj.
Néhány dallam gyenge volt, s elhalt
Lettek hűtlen gyerekek. Mind megcsalt.
A végén mégis jó lesz majd
Mert a legvégén lesz még egy dal,
ami másról szól
A legvégén lesz még egy dal
s minden bajt elsodor
A legvégén lesz még egy dal,
ami jó és szép
És ha nem, az se baj
Volt elég.
Vissza az előző oldalra
Rozsdás szög
Rozsdás szög van a szívemben
és a kalapács ott van a kezedben.
Az egyik szemem lila, pedig mindig barna volt
A karom és a vállam csupa-csupa folt,
kösz szépen...ez nem is olyan jó
Rozsdás szög van a szívemben
és a kalapács ott van a kezedben
s közben tudom, a szíved jó és nagyon is szeretsz
csak nincs elég eszközöd, hogy szépen kifejezd.
Kösz szépen...ez nem is olyan jó
Rozsdás szög a szívemen át
Te engem ütsz, én meg a zongorát.
Milyen lesz a dal, ha ez így megy tovább?
Rozsdás szög van a szívemben
és nem tudom, mit forgatsz a fejedben.
A testem is fáj, a lelkem is fáj
jó lenne, ha lenne egy kicsi szünet már.
Kösz szépen...Ez nem is olyan jó.
Rozsdás szög van a szívemben
és a megoldás ott van a kezedben.
Én nem akarok senkit,
én nem akarok mást
én téged akarlak-
de semmi kalapács
Kösz szépen... Ez nem is olyan jó
Én nem tudom mi van a kis fejedben,
de nem ütnék többet a helyedben.
Vissza az előző oldalra
Ringass még
Ringass még
ringass még
a tegnap messze van, a holnap messze még.
Ringass el,
csak ennyi kell,
ez most elég.
Ringass még, ringass még
mondd, hogy mást így soha nem ringattál még
ha így igaz,
ha mégsem az,
jól van, ne nézd.
Dúdold ősi dalok dallamát,
adj egy pohár édes bort.
Érzem ujjad hűvös balzsamát,
a szívem ég
Ringass el, ringass még
mondd csak szépen,
látod, úgy sem értem
most azt hiszem, amit én akarok
hogy boldog vagyok.
Pengesd meg a fáradt húrokat
- asszonykéznek szólnak még.
Gyógyítsd meg, ha újra elszakad
s ha nem tudod, hát így marad.
Én ringatlak, ringass hát,
dúdold reggelig, hogy mi az boldogság,
nem segít,
de jólesik,
ringass tovább.
Vissza az előző oldalra
Meddig jössz velem?
Csak szól,
s a hang a hangra lassan válaszol.
Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól,
tudod, hogy messzi úton járok már valahol,
és olyan jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygő idő,
s néhány halvány arcot hív elő,
szelíd emberek,
voltak s nincsenek,
és hozzám szólnak,
vagy a szél hoz egy sóhajt...
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
csukott házakon nyitni ablakot,
hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
hűvös, messzi tájba, menni mindhiába?
Csak szól,
hangról-hangra másképp érkezem
valamit talán súgnak még nekem,
az ismeretlen, rég volt emberek,
és tőlük van
az összes hang és szó,
a rossz és jó...
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak
jobban érteni régi képeket,
újra kezdeni, ami elveszett?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak?
Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd?
Meddig jössz velem, ha hívlak,
őket keresni, akik szerettek,
örök fák alatt, örök föld felett?
Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,
repülni, mint a képzelet,
mint a víztükörben a fellegek?
Meddig jössz, ha hívlak,
hogyha megérted, utak nincsenek,
csak az érzés van, csak a hang vezet?
Meddig jössz, meddig jössz,
meddig jössz velem, ha egyszer hívlak,
hogyha látod már, hova indulok,
hogyha nem tudom, vissza hogy jutok?
Meddig jössz?
Vissza az előző oldalra
Dr. Bánat
Hétharminc, hatvan nulla tíz.
Itt dr Bánat, jókor hívsz,
nem szólok közbe, itt senki se hall,
van három perced, mondd mi baj.
Sose szégyelld, ami fáj,
Mindenki járt így már.
Én átveszem a fájdalmakat
láss neki - itt Dr. Bánat.
Százharminc minden megkezdett perc
nem si drága, ha odafigyelsz.
Ez is munka, és nagyon kemény,
ez nem panasz, ez szigorú tény.
Sose szégyelld, kezdd el már,
nekem már ugyanúgy fáj.
Ha éreznéd a súlyt a vállamon
napi ötven bánat az átlagom.
Reggeltől estig, ez nagyon nehéz,
nincs senkim, nincs egy segítő kéz.
Este ne, este fáradt vagyok,
csak ücsörgök, semmit nem akarok.
Sose szégyelld, hogy nekem fáj,
folytasd, ha megakadtál.
Százharminc minden megkezdett perc,
itt Dr. Bánat, most már jól ismersz.
Vissza az előző oldalra
A csúnya fiúknak is van szíve
Álltam a ház előtt
három éjjel és egy délelőtt.
Küldtem a virágot,
s a kertész jól megvágott.
Szólt a nagy szerenád,
rám küldte a kutyáját,
mert a lányok olyan buták,
a szívemig egyik se lát.
Írtam egy áriát,
olyan szépet, a szív elállt.
A versem...Óh, nagy ég!
Azzal tömte ki a cipőjét.
Egy zsák levél, s benne a szívem,
s a könnyeim a bélyegen.
De a lányok olyan buták,
a szívemig egyik se lát...
Mert a csúnya fiúknak is van szíve,
szíve senkinek nincs ennyire.
A csúnya fiúknak is van szíve,
így a csúnya fiú mind jó, és jó vele.
Hidd el, ha eső esett,
félretoltam a felleget.
Kicsi lába, hogy ne fázzon,
földre dobtam a kabátom.
Óh, ha Hold ragyogott,
arra vártam, hogy meghalok...
De a lányok olyan buták,
a szívemig egyik se lát...
A csúnya fiúknak is van szíve
szíve senkinek nincs ennyire.
A csúnya fiúknak is van szíve,
így a csúnya fiú mind jó és jó vele.
Vissza az előző oldalra
Gazdag fiú szerelme
Kicsi, nagyon fáj,
hogy nem vagy már a régi kis madár.
Már nem csicseregsz, nem hízelegsz
nem nevetgélsz már,
s én sem tudom, hogy mit is tegyek
mert nekem ez így nagyon fáj.
Csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer már...
Régen azt mondtad, hogy hiánzyom,
és úgy, de úgy néztél rám.
Most meg azt mondod, hogy unatkozol
s valami kéne már.
Hát mondd, mi legyen
és én megteszem,
vagy megveszem inkább,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer hát...
Kicsi, veszek neked egy ezüst láncot,
jó, aranyból lesz majd,
és bundát, stólát, vagy mit tudom én,
gyere, nem lesz semmi baj.
És énekórákra beíratlak,
ott lesz a többi sztár...
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó,
hát veszek neked egy négyütemű autót,
és csillog az aszfalt és dönget a Porsche
és bömböl a rádiód,
s az antennára zászlót tűzűnk,
s nem nézzük, hol a határ,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer már...
És ha így se jó, hát veszek neked
egy szép repülőjegyet,
és Párizsba repülsz, és veled megyek,
hogy mindent megvegyek.
És Christian Dior lesz a szabód,
s az illat magasan száll,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó, hát hajóra szállunk
és irány Zanzibár
és a hajón a kapitány
minden este az asztalánál vár.
És a szavannákon vadászol majd
és kapsz egy kisoroszlánt,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer már...
És ha ez se jó, hát tovább megyünk,
mondjuk legyen Mexikó
a többiek azt mondják - s hiszek nkik
ott nagyon, de nagyon jó.
Csak egy ugrás onnan Hollywood,
vár sok jóbarát,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer,
csak mosolyogj egyszer hát...
És ha semmi se jó,
hát veszek neked egy gyönyörűszép fiút.
Majd gazdag lesz, vagy nem lesz gazdag,
valami neki is jut.
Én elfáradtam, feladom már...
asszem, hazamegyek,
csak mosolyogj,
csak mosolyogj,
csak mosolyogj még egyet.
Vissza az előző oldalra!
Elfáradt dal
A szél szaga más,
de a csönd a régi még,
és lábam elé esővizet hord az éj,
és átölel a lámpafény,
- várt rám,
és megszorít,
és fáj kicsit,
de jó...
A padlás, ahol elbújtam, még áll,
s állnak az antennák.
Onnan nyílt nekem,
s hívott a világ,
s indultam...
Szóval lenéztem ott:
Óh, a szebbik világ!
Óh, hogy lobog a tűz,
hogy villognak a fények!
- de nagy buta szemembe füst csapott,
és fordult már a szél,
hogy lássam, ott lenn
nem hívott senki sem...
Óriási álmaim
óriási szárnyain
itt szálltam fel,
s itt vagyok.
Óriási álmaim
elfáradt szárnyain
messzebbre már nem jutok.
S ha visszajött az est
összegyűltünk páran a tető alá,
s az ég azt súgta,
csak én, én tévedtem el.
S a hátamon minden srácot repülni vittem
s ha ők csalódtak
nekem még jobban fájt.
Elfáradt álmaim
elfáradt szárnyain
messzebbre már nem jutok.
Elfáradt álmaim
elfáradt szárnyain
szálldosni már nem tudok.
Vissza az előző oldalra
Volt egy szép napunk
Látod, az ot az ernyő alatt,
az vagyok én.
Az a végtelen eső esett nyár elején.
És a belépők nem fogytak el,
s aki vett jegyet, az se jött el,
de volt, igazán volt egy szép napunk.
És a zongorán csorgott a víz, máig sem szól
és te mezítláb érkeztél meg -
ez nem látszik jól.
Csukva hoztad a kék esernyőt,
s rajta lógott a körömcipőd,
és volt, igazán volt egy szép napunk.
Ahogy látod, itt elfogy a film,
s arról nincs már kép,
ahogy meztelen tócsákba lépsz,
pedig szép volt, szép.
Erről mindenki csak úgy beszél
hogy szörnyű volt,
nem járt gázsi a buli után,
és a zenekar nem talált rám,
de volt, igazán volt egy szép napunk.
Vissza az előző oldalra