424-ES CSATAHAJÓ

Én mindig mondtam, hogy megmondtam.
Én jól mondtam, hogy ez nem jól van.
A szekér sose lesz csatahajó,
mert nem jól úszik a hintaló.
S a végén hiába tartottam,
a tenyerem volt csak a markomban.
Ez nincsen jól.

Csak az kell nekem, ami csak a miénk,
s épp úgy, ahogyan mi szeretnénk:
elöl a táncosok gyorsítják,
és hátul a barátok megtolják.
S a kereke épp a sínekig ér,
s a vitorlát magasan tépi a szél.
Ez így lesz jó.

Ha van még egy új világ,
érted is lejövünk, ne félj!
Eljövünk, s elviszünk.
Csak tanulj meg várni ránk,
állj ki a partra néha,
s ha tenger nyelne el,
az égből jövünk el!

A radarok hiába lesnek ránk,
ha kék is, zöld is a stoplámpánk.
És szárnyakat ragasztunk mindenhová,
a kémény fölé s a sínek alá.
És lesz aki tudja, hogy mire való
a 424-es csatahajó.
Ez így lesz jó.

-Horgonyt fel, és teljes gőz!
-A csillagokkal keregtőzz!
-Riadó, riadó, riadó!
 Jön a sok pukkos léghajó!

Lesz, aki tudja, mire való
a 424-es csatahajó!
Ez így lesz jó,
ez így van jól.