HAGYD A KÖNNYEKET Olyan mély lenn a város. Az álmok nem állnak őrt. Magas erkélyen állunk s a krolát ledőlt. Gyere állj ide mellém, kicsit fogd a kezem. Sose valld be, ha szédülsz, s a félelmet sem! Sok dallam száll; mennyi kék madár, s mind téged vár. Hagyd a könnyeket, ez itt rég nem kell! Hagyd a könnyeket, az egy másik hely! Hagyd a könnyeket, és naggyá nősz! Hagyd a könnyeket! Úgyis eljön majd minden, mint egy végállomás. Csak egy hangszóró berreg, hogy tudd, hol jársz. S most váljunk el, csak nézz, nézz fel, ne is búcsúzz el, csak szállj! Hagyd a könnyeket, ne a mélybe nézz! Hagyd a könnyeket és az égig érsz! Hagyd a könnyeket, aki sír, túl nehéz! Hagyd a könnyeket!