HÓRUKK!

Ne csodálkozz soha a rangomon.
Egy kétcolos heveder a váll-lapom.
Nem is csoda, milyen jól tudom,
nyolc oktáv meg egy kis terc mennyit nyom.
Sose félts, semmi gáz,
mindig tudom, hol a fogás.

Hórukk! A zene segít, viszem a zongorát.
Hórukk! Lökögeti a szívem ritmusát.
Hórukk! Felmelegít, igazi jóbarát.

Huszonnégyezer lépcső a lábamban,
s aki a hetediken vár, az sose fuvolista.
Huszonnyolcezer lépcső a Mennyország.
Gershwin úrnak is viszek majd egy zongorát.
Ne hajolj, nagyon árt, emelt fő kell és egyenes hát.

Hórukk! A zene segít, szeresd a zongorát!
Hórukk! Löködösi a szívem ritmusát.
Hórukk! Felmelegít, igazi jóbarát.

Fogy a lépcső, nincs is már,
kémény füstölög a lábamnál.
Esőfelhő megölel, a homlokomra nagyon kell.
Ezek már a csillagok, és a zongora felragyog.
Fekete és súlytalan, ő visz engem boldogan.

Hórukk ez az egész. Szeresd a zongorát!
Hórukk! Lökögeti a szívem ritmusát.
Hórukk! A zene segít, ez itt a Mennyország.
Öleld át!