Az ígéret földje

És kattog a sín,
A villamos jár,
A táblán az útirány:
Az Ígéret földje.

A fáradt színész 
taxiba száll.
A címét ismerik már:
Az Ígéret földje.
	Szólj rám, ha álmodnék róla,
	Ébressz fel, ha beszélnék róla,
	Szólj rám, mert a dallama elvakít, s engem is
	Engem is hív.

Édes a zaj, édes a füst,
A dal keserű, a lány gyönyörű,
Egy lépcső, pár neonbetű:
"Az Ígéret földje"

Ígéretek: holt tengerek.
Csak érd utol, s a homok pereg,
Csak száll, száll, s eltemet.
	És szétszélednek a zarándokok,
	Az üstökös útközben elfogyott,
	S csak az jut oda, a sivatagon túl,
	Aki soha, soha el sem indul.

És nem lesz enyém,
És nem lesz Tiéd,
-és meglenne már,
ha nem keresnéd-
Az ígéret földje.
	Mennyi térkép, égtájak nélkül,
	Mennyi szólam, dallamok nélkül.
	Szólj rám, ha a sötétség elvakít s engem is
	Engem is hív.