A Kötéltáncos álma

Olyan könnyű fent a lépte,
Egy szál kötélen.
Olyan, mintha sosem félne,
Dobpergésben sápadt arcok
Bámulják Őt, csak Őt, Őt..

Olyan nehéz lenn az álom,
Ólom a súlya.
Köteleket fon a mából,
Ólom a súlya.
Félelmének lázrózsái
Szétnyílnak már, már, már.

Ha felébred, álmát látja,
Távoli fényben.
Ha elalszik, élet várja,
Távoli mélyben.
Kötéltáncot jár közöttük,
Míg rosszul lép, lép, lép.