Miénk itt a tér

Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel.
A ház is a miénk, mert mi viseljük el.
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
sötét szobánkban a pók rossz hálót köt-

Miénk itt a tér,
miénk itt a tér!

A mély udvarokban csak ecetfa nő.
A lépcsőn, melyen járunk, elkopott a kő.
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
ismerős a fütty, és egymásnak felel-

Miénk itt a tér,
miénk itt a tér!

Csavarogtunk mi már sokszor délután,
ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár.
És ha este lett, és indultunk haza,
visszafogadott minket ott a tér dala-

Miénk itt a tér,
miénk itt a tér!
Miénk itt a tér,
miénk itt a tér!
Miénk itt a tér,
miénk itt a tér!
Miénk itt a tér,
miénk itt a tér...