NEKED ÍROM A DALT Hé, Te aki az utcán újságot árulsz, És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson, és éjjel tanulsz, és fáj a szemed, s a fáradtságtól a könnyed kicsordul. Adj egy percet nekem az életedből! Hé, te, aki nappal dolgodat végzed, S géped vezeted és hajtod magad, és embert gyógyítasz és gyereket tanítsz, és este fáradtan várod az álmodat. Te is adj egy percet az életedből! Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem, higy neked szól a gitár, neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények, és csak neked írom a dalt. Neked énekelem. Neked írom a dalt, neked énekelem. Asszony, Te, aki életet adtál kezemnek, hogy neked is írjon egy dalt. Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, és hunyd le a szemed, és csendben figyelj rám! Még egy percet kérek az életedből! Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem, higy neked szól a gitár, neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények, és csak neked írom a dalt. Neked énekelem. Neked írom a dalt, neked énekelem. LÁNY!! És most te jössz a sorban, kinek tudnia kell, hogy rád is vár még egy dal. Ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb, ami csak a tiéd. Most figyelj rám! Adj egy percet nekem az életedből...