Pokolba már a szép szavakkal Hiába hitték annyian, s hirdették boldogan, mit hoz a holnap. Hiába szép, ha messze van, messzebb egy életnél. Hiába él ki csak remél, hiába szól, ki mást ígér. Hiába hangzott fényesen, hiába szólt a "győzelem", ha nem nyert senki sem. Hiába foglalták aranyba, kőbe, hiába fogadjuk égre és földre, hiába eskü és hiába szentbeszéd. Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban! Hiába ígérsz lelkesen, másképp történt minden, ami megtörtént velem. Jelen és múlt az életem, így nem csal meg sosem. Szó csak a szóra válaszol, nem hiszem már, ha szépen szól. Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban! Arcom a kezembe temetem.... Láttam én is kerteket az üres termekben, de hiába mondom el dallal és csenddel, hiába hallgatom csillogó szemmel, hiába, hiába ordítom hangosan: "Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban!"