PRIMADONNA


Primadonna, légy az enyém,
a dalodat súgd a fülembe!
Primadonna, isteni lény,
szerelem gyúlt a szívemben.
Tapsom visszahív, tiéd itt millió szív,
Primadonna!
Arcod úgy ragyog, teljesen kész vagyok,
légy az enyém!
Primadonna szeretlek én.
Ugye rózsaszín csipke az ágyad?
"Primadonna, légy az enyém!"
Ugye, így kell ezt mondani nálad?
Hangod kis hamis, de félek a csókod is,
óh, Primadonna!
Zúg a tapsvihar, annyira felkavar...
Légy az enyém!

Primadonna, drága Primadonna,
sohasem vágytam én jobbra.
Primadonna, príma Primadonna,
könyörgö, hullj a karomba!
Pezsgő, orgona, illatorgia vár, Primadonna!
Milliók kedvese, szállj le a földre
és légy az enyém!

Hidd el nekem, bár alig hiszem el,
a Primadonna eljött velem, úgy, ahogyan kell.
Ölben vittem a hatodikra fel,
a küszöbön majdnem én ájultam el.
A kabát alatt kicsit remegett a kezem,
de szépen hagyta, hogy gyorsan levegyem.
A sál jött aztán és utána a kalap,
de rajta akkor még elég ruha maradt.
Levettem szépen, sorba,
-bár sohase tettem volna!-
a ruhában nem volt semmi,
a karomban nem volt senki!
Teste csak a jelmez volt,
hangja talán gépből szólt.
Arca csak a színes fény,
hangulat egy szép estén...

Nagy halom ruha s benne a semmi:
a szép Primadonna.
Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek...

Primadonna, ezt ki hiszi el,
ha majd keresni kezdenek rajtam?!
Primadonna, príma-Primadonna,
magamra hagytál a bajban...
Primadonna, príma-Primadonna,
bejössz és nem megy ki senki!
Primadonna, príma-Primadonna,
kétségebe ejt ez a semmi.
Mit tettél, príma-Primadonna,
Mit tettél, príma-Primadonna,
Mit tettél, príma-Primadonna?!!