PROLÓG ÉS TRIALÓG "Mindenki tudja, hogy ennyi az egész. Az élet csak arasznyi repülés földtől a földig. A világnak mindegy, hogy meddig érsz, de neked és nekem ez most az egyetlen, az első, s az utolsó bevetés." -Hangolj rám!! -Mint én is rád... -A rádiónkon három hang egy hullámhosszon állt. -Hangolj rám és add tovább.. -Mi halljuk egymást, jó lenne, ha ők is hallanák. -Én nem ismerlek és szeretnéém, ha tudhatnám, ki vagy. -A távolban egy pont vagyok, de célnak elég nagy. -A felségjel a gépemen s a szívemen még ép. -Ha eltalállak, mind a kettő porrá éghet még. -Nem is rég, úgy szálltam fel, hogy nem is tudtam rólad azt, hogy valahol létezel. -Te és én, úgy szálltunk fel, hogy sejtettük, ha öreg nem is, de talán hős leszel. -És mondd, aki kitüntetne, az miért nincs most itt? -Azt nem kötik az orrodra a nem is tudom, kik. -Majd tüzet nyitunk egymásra, ha lőtávolba érsz. -Hát énekelj, vagy imádkozz, az segít mikor félsz. -Hallgass rám és add tovább! -Ha tüzet szüntetsz én sem lövök rád. -Figyelj rám és add tovább! -Ha futni hagylak, futhatok, mert jön az igazság. -Az igazság a győzelem és győzni harcban kell. -De a harcra már az igazságért buzdítottak fel... -Ez csapda! -Csupa össze-vissza kiforgatott szó... -Épp azért, mert nem érted, csak harcolni vagy jó. "Dicsőség dolga, hogy jobb legyél, és pontosan találj. Dicsőség dolga, hogy úgy tüzelj, hogy közben meg sem állj! Dicsőség dolga a győzelem, s ha kell, a gyönyörű halál. Dicsőség dolga, hogy a dicsőséges dicsők dicsőségért dicsőségesen..." -Hangolj rám, és figyelj rám! -Csak véletlen, hogy három hang egy hullámhosszra állt. -Hangolj rám, és add tovább! -Mi halljuk egymás, jó lenne, ha ők is hallanák. -A felségjel a gépemen s a szívemen már ég. -És messze még a föld. -És messze már az ég. -A monológ, a dialóg, a trilaóg kevés... -Az ötös számú parancsolat nekünk túl nehéz.