A SÍNEKEN


Isteni jól gurul a világ,
s a kerekek a fülebe csattogják
milyen jó nekem.
A kilók, a tonnák, a megatonnák,
csak ontják benne az energiát
a síneken.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem, vagy jön felém a síneken?
A jól párnázott pullmanokon
a jobbak ülnek, mert így akarom.
Ugye, jól hiszem?
Sőt, még azt is lefogadom,
aki ott ül nekem nem rokonom,
nem is volt ilyen.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem, vagy jön felém a síneken?

Mind ott vagyunk,
mind itt vagyunk
a síneken.

A nagy kérdés a helyzetem,
de azt hiszem, hogy sínen vagyunk a síneken.
-Mondjátok, van-e itt fék?
 Vagy ez hülység, nem kell már?
-Nem kell?
-Számít-e valamit még,
 ha a síneken ember áll?
Mondd meg, ha nagyon elég,
 én hogy szálljak ki majd?
-Miért?
-Mondd meg, hogy tudod-e még, mire hajt?

Engem sohase kérdeznek,
akik hideg fejjel befűtenek
a síneken.
A kilók, a tonnák, a megatonnák,
ha sínre tesznek, hát nincs tovább
a síneken.
Ha valahol hiányzik egy kerék,
biztos magam is ott állnék 
a síneken.