Szentimentális "rákenroll"

Nincs szebb, mint a vasalt világban
A gyűrött, a kócos rock'n'roll.
Nincs szebb, mint ha kilóg a sorból,
Mert nem ért a szóból, kinek ez a zene szól.
Nincs szebb, mint az alázat csendje,
Ha zenére lázad, s a szív zakatol.
Nincs szebb, mint a Csend kapuját
Ha berúgja páros lábbal a rock'n'roll.

Szép volt, azt ígérted halálig játszod,
szép volt, hát játssz el értem egy 
Szentimentális "rákenroll"-t.

Nincs szebb, mint a főokos előtt
Vigyázzban álló láthatatlan röhögés.
Nincs szebb, mint a zenébe bújt,
a szavakban néma kételkedés.
Nincs szebb, mint a simogató pofon,
a játék, a játszma, a lelkesedés.
Nincs szebb, mint a titkos a cinkos
az összekacsintó egymást keresés.

Szép volt, azt ígérted halálig játszod,
szép volt, hát játssz el értem egy 
Szentimentális "rákenroll"-t.

Nincs szebb, mint ha a hétrét görnyedt
nyakkendőket egy este az ingről leveszik.
Nincs szebb, mint ha senki se bánja,
ha érzi, ha látja, hogy figyelik.
Nincs szebb, mint a teremőr réme,
a hangerő ténye, a rock'n'roll, rock'n'roll, rock'n'roll.
Nincs szebb, mint az ami minden,
csak egyedül szép, nem a rock'n'roll.

Olyan szép volt, azt reméltem, 
halálig játszom,
szép volt, hát játssz el értem egy
Szentimentális "rákenroll"-t.