VÁRLAK


Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél,
semmit sem hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél.
És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok.
S megint kérdem:

Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? Várlak mindenemmel.
Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.

Miért hagytál el, és miért kísért még most is a hangod?
Miért hagyál el, és miért nem érinti ujjad az arcom?
És most itt vagyok és szédülten, egyedül ballagok.
És megint kérdem:

Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? Várlak mindenemmel.
Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.