VELED, CSAK VELED Várlak még minden rossz napon, kereslek hűvös ágyakon. S minden éjszakám csak újabb ébredés, hogy mindegy már, hogy hol vagyok, ha nem vagy ott. Gyűlöltem utánad sokat, öleltem egyre másokat. S minden kedves csak egy kedves lány maradt, aki jól szeret, de szeretve nincs, hát elmehet. Veled szálltam, mással elmegyek. Veled éltem, mással úgy teszek. Veled láttam, mással nem merek. Veled jó volt, veled, csak veled. Senki sem emlékeztet rád, mások és mégis olyan egyformák. S egyre fáradtabban üldözök tovább egy érzést, amit te adtál, egy éjszakát. Látlak sok szerelmes napon, mással, a másik oldalon, és a legszebb bűnöm bennem úgy feszül, mint a kék ruhád a testeden egy régi reggelen. Veled szálltam, mással elmegyek. Veled éltem, mással úgy teszek. Veled láttam, mással nem merek. Veled jó volt, veled, csak veled. Várlak az értelmetlen csendben, várlak sok hazug éjjelen. S minden érintésben, amit megkapok, csak azt érzem, hogy mindegy kivel, s hol vagyok. Várlak még minden rossz napon, kereslek hűvös ágyakon. Minden pillanat egy újabb ébredés, de te nem tudod, ha nem vagy ott már minden túl kevés. Veled szálltam, mással elmegyek. Veled éltem, mással úgy teszek. Veled láttam, mással nem merek. Veled jó volt, veled, csak veled. Átszeretni az éjeket, veled tenni azt, amit nem lehet. Veled hinni úgy, ahogy nem merek. Veled tenni azt, amit nem teszek, veled, csak veled.